Dr. Csanády László 1989-ben érettségizett Budapesten, Dr. Nemes György osztályában. A Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetének igazgatója, Biokémia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára magas rangú tudományos kitüntetése kapcsán - amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programjának ösztöndíjas kutatójaként végzett kiemelkedő színvonalú munkája, valamint a sejtekben található ioncsatornák vizsgálata terén elért eredményei elismeréseként kapott - adott interjút az MPDSZ Hírlevélnek.
- Kedves Laci! Gratulálok a Széchenyi-díjhoz! Tudom, nehéz ezt ilyen terjedelemben vázolni, de mesélj röviden a tudományos munkádról!
- A szervetlen ionok transzportja a sejt és környezete között elengedhetetnül fontos a sejtek életében. A sejteket határoló sejthártya önmaga nem átjárható ionok számára, ezek szabályozott szállítását speciális fehérje pórusok, ioncsatornák végzik. E fehérjék különféle működészavarai számos betegség hátterében állnak, pl. megzavarhatják a szívben és az idegrendszerben az ingerületképzést/vezetést, vagy a különböző hámrétegek só-vízháztartását. Csoportom két ilyen csatorna fehérje szerkezetét, működését vizsgálja.
- Sok felé jártál a világban, sok nívós helyen kutattál. Miért döntöttél úgy, hogy idehaza folytatod a hivatásod gyakorlását?
- Fiatal kutatóként nagyon fontos volt a külföldön eltöltött néhány év a szakmai fejlődés szempontjából. Tényleg nagyon sokat tanultam ez alatt azidő alatt. Nem utolsó sorban, feleségemmel együtt szeretünk világot látni, utazni, megismerkedni más kultúrákkal. Szóval izgalmas, meghatározó időszak volt. Az viszont soha nem merült fel bennünk, hogy hosszútávon külföldön telepedjünk le. Idekötnek a családjaink, a barátaink, egész életünk. Teljesen természetes volt, hogy hazajövünk.
- A tudomány iránti érdeklődésedben biztos jelentős szerepe volt az Alma Maternek is. Hogyan tekintesz vissza gimnáziumi éveidre?
- Osztályfőnökünk, Nemes tanár úr szavait idézve "Minden percét élveztem". Kamasz fejjel különleges kiváltságként éltem meg, hogy a Piarba járhatok. Az osztályközösség nagyon jó volt, az osztálytársak közül sokan ma is a legszorosabb barátaim közé tartoznak. Tanárainktól pedig sok egyéb fontos útravaló mellett azt a szemléletet hoztam magammal, hogy a hit és a természettudomány egyáltalán nem két egymást kizáró világszemlélet. Isten gyönyörű világot teremtett, ránk bízta a teremtett világ törvényeinek egyre mélyebb megismerését, és ezek hasznosításán keresztül kifejezetten munkatársaivá tesz bennünket.
- Milyen kapcsolatod van a Piarista Renddel?
- Az elmúlt évtizedekben elsősorban a volt osztálytársakkal voltam kapcsolatban. Első négy gyermekem leányzó, így az ő esetükben nem merült fel a Piar mint iskola. Most éppen a fiam felvételizik, nagyon bízom benne, hogy lesz alkalmam szülőként is megismerni az iskolát.
Morvay Levente Miklós