Kedves Tanár Úr!
Kopott, gyűrött aktatáskád, kerek szemüveged, alulról felfelé pásztázó tekinteted, szájad sarkában megjelenő szelíd mosolyod. Valószínűleg nem viseled 85 éve ezeket a jegyeket, de amióta ismerlek, mióta ismerünk, azóta bizonnyal, igen.
Kerestem az emlékezetemben a beszéd-módodban, a szóhasználatodban a jellemző fordulatokat. De nem találok mások által nem használt, ritka kifejezéseket, találok viszont egyedien egyszerű, köznapi szavakat, amelyek különösen világossá válnak, azután találok példátlanul egyszerű mondatkötéseket, amelyek reflektorszerűen megvilágítanak lényeges összefüggéseket.
Két Pilinszky definíció attribútumait szeretném még idehozni:
Egyszer olyan emberről beszél, „aki egyszerre tartja számon, és egyenlő erővel éli meg mindazt, amit tud és mindazt, amit nem tud a világról. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy mindig a teljes egész, az univerzum polgára. Tudása sose vakítja el, teszi önhitté, mivel számára mindaz, amit nem tud, nagyon is reális. Ezért minden ítéletét tudásból meríti ugyan, de legbiztosabb döntéseiben is érezni lehet az ismeretlennel való örökös számvetését. …semmit sem fed el, tagad le a lét föloldhatatlan nehézségeiből, nyomorából, ellentmondásaiból. Ezek ellenére „hívő”. Ezért nem lehet sose fanatikus.”
Másszor pedig azokról az emberekről ír, akik „képesek megszelidíteni erejüket, sugárzásukat. … Sose személyes súlyukkal kívánnak hatni, hanem az igazság és a szeretet jótékony és személyüktől lényegében független közvetítésével.”
Mióta ismerünk, azóta viseled ezeket a jegyeket is.
Klasszikus orosz írókat olvasva még szavunk is lenne ezen attribútumok hordozójára: a sztarec. De Jelenits Istvánra nem alkalmazható a sztarec szó. Alkalmatlan, mert a sztarij, az „öreg” szóból ered,, pedig Te, Jelenits tanár úr már negyven éve is ilyen voltál. Alkalmatlan ez a szó azért is, mert bár tegnaptól már 85 éves lettél, de a tekinteted, a figyelmed most is fiatal, élénk kíváncsisággal vizsgálja a körülöttünk levő világot. Most is arra tanítasz, sőt nevelsz minket, hogy nehéz kérdésekre megalapozott, igényes válaszokat keressünk, de megértő szelíd humorral fogadjuk mások gyengeségeit.
Egy valamirevaló laudáció most felidézné életed fontos állomásait, azokat a feladatokat, amelyeket vállaltál, vagy amelyeket rád róttak. Felsorolná felelős tisztségeidet, kitűntetéseidet, azokat a jeles embereket, akikre hatással voltál, idézné fontosabb írásaid címét. Ezt én most nem teszem, mert nagyon hosszú lenne a felsorolás még akkor is, ha kivonatolnám. Azután azért sem teszem, mert akik most itt körülveszünk, hál’ Istennek ismerhetünk, ismerjük az életednek ezt a részét, és azt is tudhatjuk, hogy talán nem nagyon lenne kedvedre egy ilyen méltatás.
Nem csak méltatni nehéz ezért Téged, de amikor azt a feladatot is kaptam, hogy az öregdiákok nevében egy jelképes ajándékot is keressek a születésnapodra, bizony kétségbe estem. A kétségbeesésemet még fokozta egy barátom tanácsa, ami szerint látogassak el egy jó antikváriumba és keressek ajándékba egy régi, értékes teológiai munkát. Könyvet Neked? Ma is érvényes értékes teológiai munkát Neked? Nyilvánvalóan meghaladják képességeimet! Azután mégis alapvetően ez a tanács segített, köszönöm a tanácsot adónak: valóban egy antikváriumban találtam rá Juhász Gyula egy első kiadású kötetére. Piarista diák kötete, aki egy évig még novíciátusban is élt Vácott, aki tanított a máramarosszigeti iskolában, akinek érzékeny líráját máig élvezhetjük. Ráadásnak a kötet címe: Fiatalok, még itt vagyok! A kötetben pedig Calasantiusnak címzett vers. Megörültem ennek, és kérlek, jelképes ajándékként fogadd el ezt tőlünk, öregdiákoktól, egykori tanítványaidtól.
Azonban mielőtt át is adnám, a kötetnek címet adó vers utolsó strófáját hagy idézzem:
Az égen örök csillagok,
Fényesek és fiatalok,
A földön is fényes szemek.
Még egy ideig nem megyek.
Hálát adunk azért, mert itt vagy, és kérjük, hogy Kalazancius atyánk közbenjárásával őrizzen meg Téged a Jóisten, sokáig figyelhessünk Rád fényes szemekkel! Kedves István, Isten éltessen!
2017. december 17.
Strommer Pál a Magyar Piarista Diákszövetség elnöke
További beszámoló és képek a Magyar Kurír hírportálon: http://www.magyarkurir.hu/hirek/-az-uristen-lelke-van-rajtam-piarista-oregdiakok-koszontottek-85-eve...'g83504']/0/
