November 25-én borús szombat délelőtt került sor a régóta tervezett országos öregdiák asztalitenisz-versenyre. Egyik öregdiáktársunk (Dr. K. Cs. minisztériumi főosztályvezető) jóvoltából és hathatós közreműködésének köszönhetően ideális versenyzési feltételeket kaptunk a Nemzetgazdasági Minisztérium tágas, tiszta, világos, s nyugodtan mondhatni elegáns sporttermében. Az országosra tervezett versenyre előzőleg két felhívás jelent meg Diákszövetségünk internetes lapjában (köszönet ezért Mikecz Tamás főszerkesztő barátunknak) és a Facebookon is (köszönet ez utóbbiért Bognár Lászlónak). A többszöri felhívás ellenére – a lelkes szervező, e sorok írója, némi csalódására – csak hat jelentkezés érkezett be.
Az álmosító szombati reggelen megjelent öregdiák társaink nagy lelkesedése viszont ellensúlyozni tudta a kis létszám miatti előzetes csalódottságot. A jelentkezők közül egyik megjelent társunk váratlanul fellépő egészségügyi probléma miatt visszalépni kényszerült, de így is eljött közénk, legalább beleszagolni a verseny légkörébe.
A szervezést vállaló tagtársunk – e sorok írója – mellett a házigazdánk képviseletében a Minisztérium Asztalitenisz Szakosztályának lelkes – és kiemelkedő játékszintet képviselő – elnöke, Földi Zoltán is aktívan részt vett a szervezésben, s magának a versenynek a lebonyolításában. A helyszínen azon nyomban el is nyerte tőlünk a tiszteletbeli piarista öregdiák címet. Megérdemelte! Vele együtt (noha ő „versenyen kívüliként”) összesen heten versenyeztünk a felállított három asztalon.
A megjelentek játéktudásában jelentős különbségek mutatkoztak, de egyben mindenki egyforma volt – a lelkesedésben. Az egyéni játszmák utáni szünetben, de még néha közben is… mindig jutott idő pár iskolai élmény és emlékezetes, tanárunkkal kapcsolatos vidám történet felvillantására.
Ebben a vetélkedőben nem maga az „éles” küzdelem és mindenáron való győzni akarás volt a cél, hanem egy kellemes, sportbaráti találkozás - piarista szellemben. Ez a célkitűzés mindenképpen megvalósult. Az öregdiákok versenyét Dr.Patak Péter nyert, de versenyen kívüliként a kis létszámú „piarista mezőny” kiegészítésére közénk beálló házigazdánk, Földi Zoltán érte el a legjobb eredményt. Az egyéni mérkőzések után mintegy „levezetőnek” az első négy helyezettből kialakított 2-2 alkalmi páros mérte össze tudását – vidám, felszabadult hangulatban, miközben a többi három játékos tét nélkül a többi asztalon játszott.
A verseny végeztével még kicsit beszélgettünk, majd mindenki sietett dolgára – bizonyára kellemes emlékekkel, új „sportbarátságok” megszületésének tudatában. Ez többet is érhetett, mint maga a verseny: a helyezésekért való görcsös küzdelem. Mert az nem is volt…
Dr. Kölcsei Tamás
