Megemlékezés Antall József miniszterelnökről - 2020 | Magyar Piarista Diákszövetség

Megemlékezés Antall József miniszterelnökről - 2020

Antall József koszorúzás 2020

Temetői megemlékezés Antall József miniszterelnökről

(2020. december 11. péntek)

Hűen a diákszövetségi hagyományokhoz idén is volt megemlékezés és koszorúzás Antall József sírjánál. Az MPDSZ mellett az Antall József Baráti Társaság képviseletében Jeszenszky Géza, Marinovich Endre és Lesti Árpád helyezett el koszorút a sírnál. Szövetségünk nevében Oberfrank Ferenc tiszteletbeli elnök, aki az MTA köztestületi igazgatója is, rövid beszédet mondott. Megemlékezésében a Magyar Tudományos Akadémia mai vezetőinek példáján mutatta be, hogyan él és érvényesül Antall József öröksége a magyar szellemi életben. Az alábbiakban a beszéd teljes szövegét közöljük:

Egy éve ilyenkor már erősen készültünk Freund Tamással az akadémiai elnökválasztásra. Javában formálódott az elnökjelölti koncepció és program. December 3-án este egy e-mailt kaptam Tamástól: „Szia Feri! Ezt olvasd el!!! Zseniális! (...) Sokat fogunk meríteni belőle nem csak az elnöki koncepcióhoz, hanem a miniszterelnökkel való tárgyaláshoz is. Szép estét: Tamás”

 

Alább egy Freund Tamásnak címzett e-mail következett: „Kedves Tamás! Nagyon szépen kérlek olvasd el Antall József alábbi 1991-es akadémiai beszédét. Köszönettel és üdvözlettel: Csaba”. A feladó Koncz Csaba a német Max Planck Kutatóintézetben dolgozó szegedi magyar növénybiológus volt.

 

Most ebből, az utóbb „Széchenyi István és az Akadémia” címmel ellátott, az Akadémia 1991. május 6-i közgyűlésén elmondott beszédből idézek fel egy rövid, ideillő részletet.

 

„A tudományok és a politika viszonyában mindig a tudományé az elsőbbség. A tudománynak kell az alapnak lenni, és a politika a tudományt nem tudja és akarhatja befolyásolni, mert valahányszor a tudományba beavatkozott a politika, a végeredmény valamiféle ostobaság volt. E tekintetben nemcsak Sztálin „nyelvészeti munkásságára” gondolok. Igen fontos az is, hogy a tudományok egymáshoz való viszonyát tekintetbe vegyük, (...) mindegyikre szükség van ahhoz, hogy tökéletes vagy legalábbis a tökéletesség felé törekvő embertípus legyen a célunk.”

 

„Legyen szabad Bertrand Russelt idézni, aki azt mondta: „Amikor ifjú voltam és a legokosabb, akkor matematikus voltam. Amikor éreztem, hogy elmém éle először szenved csorbát, akkor felcsaptam filozófusnak. Amikor már nem volt elég egzakt a gondolkodásom, akkor történetíró lettem, és most hogy életem vége felé közeledem és a szenilitás jeleit fedezem fel magamon, politikussá váltam…” (...) Ne ez legyen számunkra példakép.”

 

„(...) közel egyéves kormányzásunk alatt csak megerősödött bennem. Bár (...) előtte is így érzékeltem, (...) hogy az emberek sokkal könnyebben egyeznek meg a teljesen eltérő elvekben, mint hatáskörökben, személyi kérdésekben, egzisztenciális téren. Amikor nagy elvekről beszélünk, és nagy eszmékről, akkor igen gyakran apró, hatásköri, személyeskedő és személyi kérdések húzódnak meg mögötte, (...) az értelmiségnek egyik nagy adománya – valahol része az értelmiségi létnek –, hogy személyes érdekeit mindig eszmékbe tudja burkolni.”

 

„(...) Nagyon fontos, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, (...) a magyar értelmiség legmagasztosabb, legmagasabb rendű szervezete, (...) szorítsa háttérbe az apró, személyi kérdéseket, (...) az érdek és hatásköri ellentéteket, és legalább itt próbálják az egészet nézni, ha már nekünk nincs módunkban sokszor az össznemzet szemüvegén keresztül nézni a világot, mert bennünket sokszor részérdekek abroncsai szorítanak össze a politikában. Ezért van szükség arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia külön álljon, és ne lehessen napi politikai összeütközések része. (...) Ennyit el kellett mondani ahhoz, hogy a Tudományos Akadémia hű legyen alapítójához, Széchenyi Istvánhoz, és hű legyen azokhoz az eszmékhez, amelyekkel ő nemcsak könyvek írójává vált, nemcsak politikai életművet hagyott maga mögött, hanem hatalmas vállalkozások és hatalmas intézményrendszerek alapjait is megvetette, egyben a jövő felé mutatott. (...) Kérem a Magyar Tudományos Akadémiát (...), hogy ebben a szellemben működjék, és e szerint cselekedjék.”

 

Hát ilyen volt az az Ember, akire itt most együtt emlékezünk!

 

Oberfrank Ferenc

tiszteletbeli elnök