Hamvai László: Késői pár-beszéd egy öregdiákkal… Vagy: Gondolatváltás a piaristák Szellemével
Helyszín: egy erőmű gépház-csarnoka (zaj:90 dB, hőmérséklet: 35-40 fok )
Szereplők: az iskola Szelleme (SZ),
egy öregdiák/én (D)
D: egy üzemelő erőmű turbinái fülsiketítő zajjal járnak. Így volt ez akkor is, amikor a Dunamenti Erőmű 160 MW-os, kombinált ciklusú blokk gépeit szemléltük, megcsodálva a technika fejlődését. Az erős zajra egyszer csak furcsa „felhangok” ültek…gondoltam hallucinálok, mert füldugót nem szeretem használni, pedig munkavédelmi előírás volt. Hátramentem a vezénylő folyosójába, amely csendes, zajszigetelt és az ablakon át kitekintettem a szabadtéri 220 kV-os kapcsoló állomás „pókháló”rendszerére…megnyugodva a csendben, a fülemben egy távoli, nyugodt hang, átszűrve az idő rostáján – megszólít:
SZ: Nem hallucinálsz …. én a piarista Szellem vagyok, aki időnként megkörnyékezek egy öregdiákot, megkérdezve őt megélt életéről, tapasztalatairól. Kíváncsi vagyok, hogy sokévi nevelő munkánk gyümölcse beérett-e, méltók vagytok-e a piarista szellemiséghez?
Ennek alapvető tulajdonságai ma sem változtak: a hagyományok ápolása, a haladó eszmék felkarolása, egymás tisztelete, a becsületes, szorgalmas munka, az áldozatvállalás és a testi, szellemi egészség ápolása.
D: Több, mint fél évszázad, hogy leérettségiztünk és elhagytuk a jó öreg Alma Mátert… Szellem, csak most jutott eszedbe ránk figyelni?
SZ: Na, nem! A háttérben ott voltam a 10, 20, ….50 éves érettségi találkozótokon. Hallgattam egyesek dicsekvéseit, mások szerény elbeszéléseit és némelyek panaszát – mert sajnos olyan is volt.
D: Azért ezeken a találkozókon az anyagi javak gyarapodásán túl hallottál kiváló szellemi eredményekről is… közülünk sokan elvégezték az egyetemet (kb. 60 százalék ), kiváló tanárok, orvosok, mérnökök, kutatók, írók… lettek, szép karriert futottak be.
SZ: Na, és akik 56-ban elhagyták az országot? Velük mi lett? Szerinted kiknek volt nehezebb, akik elmentek, vagy akik maradtak? Ez utóbbiak vállalták a szovjet, elnyomó rezsim minden súlyát és becsülettel helytálltak, segítették népünk boldogulását…
D: Megfogtál !! Mindkét változat nehéz volt! Akik elmentek, örökké haza vágyódtak és ők az új hazában mindvégig bevándorlók (idegenek) maradtak. Akik itt maradtak, szerény anyagi körülmények között dolgoztak, alkottak nemzetünk megmaradása érdekében.
SZ: Úgy látom – akár itt, akár külföldön éltek – a piarista iskolában kapott tudás, erkölcs, kötelezettségvállalás mind annyitok hasznára vált – hála mind a piarista, mind a világi tanáraitoknak!
D: Igen, sokat köszönhetünk nekik! De a jogutód, Lovassy László Gimnázium is átvette a piarista szellemiséget/értéket, hűen ápolják, folytatják…
SZ: Tapasztalatom szerint nagyon összetartó, hagyományőrző osztály vagytok. Nem feledkeztetek meg elhunyt tanáraitokról, diáktársaitokról. Igazán dícséretes dolog…. Szorgalmasan szerveztétek a találkozókat, amelyre szívesen mentetek – még külföldről is!
D: Számunkra mindig ünnep volt egy-egy érettségi találkozó… Ilyenkor visszafiatalodtunk, örültünk egymás sikereinek, vagy osztoztunk egymás bánatában…. Az emlékezetes 50. jubileumi találkozóra készítettünk egy jól sikerült könyvecskét, amelyben tanárainkról , magunkról kis krónikát, beszámolót írtunk – nem feledkezve meg diákkori csínytevéseinkről sem! Ma is szívesen veszem elő és bele-bele olvasok…
Mi még a II. világháború idején léptünk be a piarista gimnáziumba. Izgalommal, reményekkel és egy kicsit félve léptünk be az Alma Máter kapuján – az ismeretlenbe! Akkor nekünk fényévnyi távolságban volt a vége, az érettségi! Tanáraink szerető gondoskodása, következetes szigora megtanitott bennünket túlélni minden nehézséget. Én úgy érzem, egész életemben abból a gazdag kincsből merítettem, amellyel a piarista, majd világi tanáraim ajándékoztak meg 8 éven át Veszprémben!
SZ: Sajnos elment felettünk az IDŐ. A XX. század második fele olyan korszak volt, amikor a tudomány, a technika, művészet ontotta magából az újat, a csodát, a hihetetlen alkotásokat. Gondoljatok arra – legyetek büszkék – hogy ezek létrehozásában ti is részt vettetek, azok alkotói voltatok.
Kívánok Nektek boldog, unokás éveket, Isten Veletek! Úgy látom érted jöttek a kollégáid, kezdődik a konferencia…. Viszlát, a 65. találkozón Veszprémben!
D: Igyekszem! Jó volt veled Szellem, ez a kis gondolatcsere, diskurzus, visszavitt az IDŐ tolató vágányán.
BP, 2017 nyara (Hamvai László nyugdíjas vill. ménök írása)