Kánya József visszaemlékezése
Két élményről szeretnék referálni:
Cserkész őrsvezető voltam. Parancsnokunk a „kis Senye” úr volt. A háborúnak már vége volt. 1946 vagy 1947 nyarán a piaristák szárszói üdülőjében „kis Senye” úr vezetése alatt táboroztunk csapatunkkal. Senye úr meg akarta látogatni szüleit, kiknek a Balaton északi oldalán, Aszófő és Örvényes között volt birtokuk és szőlőhegyük. Senye úr meghívta őrsömet, hogy menjünk vele látogatóba. Örsöm 14-15 harmadikos diákokból állt. A csapat többsége Szárszón maradt.
Egy napon a reggeli után megindultunk gyalog Szárszóból a Szántódi révhez. Itt áthajóztunk Tihanyba és a Tihanyi révtől tovább gyalogoltunk a Tihanyi félsziget északi kijáratánál lévő Aszófőig. Szerencsésen és jó hangulatban megérkeztünk Senye úr szüleihez. Senye úr szülei meg voltak lepve a csoportunktól, ök. hihetetlen szeretettel kedvesen fogadtak és láttak el zsíros kenyérrel, buchtlival, tejeskávéval, gyümölccsel és avval, ami éppen odahaza fellelhető volt.
Miután kipihentük magunkat és jóllaktunk, Senye úr papája megmutatta nekünk a borpincét és mindent szépen elmagyarázott nekünk arról, hogyan lesz a szőlőből bor. További sütemény és gyümölcs ellátás után Senye úr papájával kimentünk a szőlősbe és ő elmagyarázta nekünk a szőlő növekedését és érlelését. Délután, miután megköszöntük a szívélyes vendéglátást, felkerekedtünk a vissza gyaloglásra a Szárszói táborba. Ott jó hangulatban, de fáradtan feküdtünk le a szalmazsákunkra. Gyönyörű nap volt! Hát ez is piarista nevelés a szívélyes vendéglátásra és az életre ! ! !
A VII. osztályba kerültem. Új osztályfőnökünk a matematika-fizika szakos Pogány János tanár úr lett. Rövid időn belül észrevette, hogy engem mindkét szak érdekel. Egy szép napon magához hívott és kérdezte, hogy kedvem lenne-e délután a másnapi tananyag fizikai kiséleteinek előkészítésénél segíteni? Én persze hihetetlenül örültem a meghívásnak, és mi délután a fizikum raktárában találkoztunk. Az első próbálkozás sikerrel végződött, úgyhogy én attól kezdve rendszeresen segíthettem a másnapi kísérletek összeállításánál. Sőt másnap a fizikumban az órán többnyire segíthettem a kísérletek lebonyolítása során is.
Pogány tanár úrnak volt egy egyéni masinája, mivel vízzel telt kerek medencékben pipettával egy rendszer szerint fujt levegőlökésekkel különböző nagyságú hullámokat lehetett gerjeszteni. Több pipettával a hullámok interferenciáját lehetett megvizsgálni, ezzel kísérletezni, a hullámok magasságát és szuperpozícióját kísérlettel előállítani és bebizonyítani. Ez oda vezetett, hogy mi, Pogány tanár úrral kettesben délutánonként órákat töltöttünk együtt a fizikumban a hullámok superpositios kísérletezésével, és a kísérletek matematikai bebizonyításával. Én ebből hihetetlen sokat tanultam és nem is álmodhattam akkor, hogy ez később fő foglalkozásom lesz. Pogány tanár úr bíztatott, hogy vegyek részt a gimnáziumok országos fizikai tanulmányi versenyén. Azon 1948. június 15.-én a második helyezettet értem el és jutalmul egy Westphal PHYSIK (1947 Wien) könyvet nyertem, Dragos Károly igazgató úr aláírásával. A könyvet ma is büszkén őrzöm.
A Budapesti műszaki egyetemen 1952-ben építészmérnöki diplomát szereztem. Én a statikus szakon Csonka, később Pelikán tanár úr tanársegédje lettem. 1956. decemberig egyidejűleg az IPARTERV-ben dolgoztam, mint statikus mérnök. 1956-ban, karácsony előtt kénytelen voltam nyugatra menekülni, mert Kádárék le akartak tartóztatni. 1957. február 1.-én kaptam Németországban egy pazar állást Prof. Dr.-Ing. Dr. techn. Ernst Rausch Esseni irodájában. Rausch úr magyar ember, ugyan azon az egyetemen végzett, mint én, és ö mint “Schwingungs-papst” ismeretes szakmai körökben.
Miért mondom el mindezt?
Én Rausch Professzor úrnál megtanultam a vibrálások szerepét az építészetben, valamint gépalapozások, harangtornyok, ipari kémények, ércbányákban való robbantások esetében. Így életfoglalkozásom lett a “Schwingungen und Erschütterungen im Bauwesen“ szakterület. Ebből a ritka szakból, mint hitelesített szakértő „Öffentlich bestellter und vereidigter Bausachverständiger“ egy élet folytán nagyon jól, konkurencia mentesen éltem. Mindehhez az alapokat Pogány tanár úrnál kaptam a hullámok tanulmányozásával a fizikai kísérletek és számítások során, amiről akkor nem is álmodhattam, hogy ö ezzel későbbi szakmám alapjait plántázta be agyamba.
Kis-Senye tanár úr is, Pogány tanár úr is az életre készítette elő a tanítványait. Hasznosabban és praktikusabban egy iskola sem tudná diákjait az életre felkészíteni és a nagyvilágba kiküldeni. Én azóta is hálával tartozok és gondolok vissza Pogány tanár úrra és a budapesti piarista Kegyes-Tanítórendi Gimnáziumának minden tanárára.
Tisztelettel:
Kánya József